GENKÓ HÁBORÚ – A mongolok betörése Japánba

Varga Lilla, 2020. 05. 05.

 

Kubiláj kán területszerző törekvései Japánban a Kamakura korral estek egybe, 1274-1281 közt. A mongol betörés – habár japán győzelemmel ért véget – mégis jelentős következményekkel járt. Valójában a Kamakura bakufut 1223-tól irányító, és a mongolokkal vívott háborút sikerrel levezénylő Hódzsó család bukását alapozta meg.

Előzmény:

A Kamakura kor jelentős politikai és katonai vezetője ekkor már a SIKKEN, a „sógun helytartója” volt. A Kamakura bakufut megalapító Minamoto no Joritomo halála után az irányítás felesége MASZAKO, és Maszako apja, HÓDZSÓ TOKIMASZA kezébe került. A Hódzsó család fokozatosan meghódítva a gokenineket – a sógunt szolgáló nagycsaládokat, SIKKENként átvette a tényleges irányító hatalmat.

A mongolok betörése:

Kubiláj kán a sikeres kínai és koreai hódításai után, 1268-ban behódolásra szólította fel Japánt. A japánok azonban válaszra sem méltatták levelét. Az ignorációra 1271-ben újabb felszólítás érkezett a kántól, és háborúval fenyegette az országot, ha Japán nem küld adóajándékot a mongol-kínai Jüan-államnak. Azonban a mongol küldöttek ezúttal is elutasító válasszal tértek haza. Az akkori sikken, HÓDZSÓ TOKIMUNE (1251-1284) katonai készültséget rendelt el.

 

BUNEI csata
1274 októberében a mongolok megtámadták Cusima és Iki szigeteket, és behatoltak Kjúsú sziget északi részénél a HAKATA-öbölbe; 900 hajóval, és több mint 30.000 katonával a fedélzeten. A mongol sereg sikeresen tört előre, köszönhetően például a japánok számára ismeretlen harcmodornak és lőporos fegyvereknek. Éjszakára azonban a támadók visszahúzódtak a hajóikra. Ez szerencsés fordulat volt a japánok szemszögéből, mivel az éjszaka folyamán támadt óriási vihar, több mint 200 hajót elsüllyesztett, a hadsereg maradéka pedig elhagyta az öblöt és visszatért Kínába.

 

KÓAN csata
1275-ben és 1279-ben Kubiláj kán újból adóajándékot követelt Japántól, de a mongol követeket a sikken, Hódzsó Tokimune lefejeztette, a Hakata-öbölnél pedig falat építtetett, a partraszállás megakadályozásáért.
Miután a Jüan-állam legyőzte a Déli Szung-államot, és a Jüan-dinasztia első császáraként Kubiláj a trónra ült, nagyobb haderővel és több energiával állhatott neki a japán hódításoknak.

1281 májusában 4000 hajóval, 140.000 mongol, kínai és koreai katonával támadta meg Kjúsút a mongol sereg. Több mint két hónapig tartott a harc, de a mongolok nem tudtak partra szállni – közrejátszott ebben a mongol sereg nagyszámú „idegen” katonája, akik kevéssé érezték magukénak az ügyet, míg a japánok a saját földjüket védték.
Egy júliusi éjszakán végül újabb vihar támadt, és több ezer hajó, több tízezer katona pusztult el a tengeren, ami a mongol sereg visszavonulását eredményezte.

A vihart mindkét esetben isteni segítségnek tudták be, innen ered a „KAMI KAZE”, azaz „isteni szél” kifejezés. (A korabeli buddhista szekták „sikeres imáikért” természetesen benyújtották a számlát a bakufunak.)

A mongol támadások a MÓKO-SÚRAI EKOTOBA (蒙古襲来絵詞) képes-beszámolóban lettek megörökítve 1275-1293 közt. TAKEZAKI SZUENAGA szamuráj megbízásából állította össze ismeretlen szerző. A tekercseknek több változata létezik, az eredetit a Tokiói Császári Palotában, a Császári Gyűjtemények Múzeumában őrzik.

Zárásképp:

Hiába volt azonban sikeres a Hódzsó család vezette ellenállás a mongolokkal szemben, a Kóan háború után elmaradt hadi sarc miatt, a sikken nem tudta megjutalmazni a gokenineket. Az esetleges jövőbeni támadásokra való felkészülés címén a Kjúsú északi részén levő védnöki állásokat saját családján belül osztotta ki, és arra is jogot szerzett, hogy a katonák élelmezésének biztosítása miatt a nemesek és templomok, saját sóenjeiken (nagybirtok) beszedett évi adójukból részesedése legyen. Mindez nagy elégedetlenséget szült a gokeninek körében, ráadásul komoly pénzügyi terhet jelentett. A gokeninek területszerzés céljából egymással kezdtek harcolni, saját kis uradalmakat létrehozva ezzel, megingatva a bakufu-rendszer alapjait – többek közt ezt a bizonytalanságot fogja a későbbiekben kihasználni GODAIGO császár, aki majd 1333-ban megdönti a Hódzsó család hatalmát és a Kamakura sógunátust.

 

Irodalom:
Jamadzsi Maszanori, Japán történelem és hagyományok, Gondolat, 1989.
Gy. Horváth László, Japán kulturális szótár, Corvina, 2018.
Itó-Maeda-Miyagawa-Yoshizawa, Japán művészet, Corvina, 1980.
Karl F. Friday, Samurai, Warfare and the State in Early Medieval Japan, Routledge, 2004.

Képek:
Hódzsó Tokimune
Móko-súrai ekotoba
Móko-súrai ekotoba II.